Kedves Látogató!

Ön hallotta már, hogy a boltokban, áruházakban általánosan kapható "FINOMÍTOTT" étolajok gyártásakor az alábbi vegyi anyagokat használják? Ezek bizony mind érintkeznek az étolajjal a FINOMÍTÁS során:

Hexán - egy benzin komponens, tehát kőolajszármazék! Magyarországon a MOL Zrt. forgalmazza

Ezt oldószerként használják, hogy több étolajat lehessen kivonni a préselvényből. A részletek lentebb kerülnek bemutatásra. A hexán biztonsági adatlapján lévő adatokról itt tájékozódhat. Érdemes beleolvasni!

Foszforsav, citromsav

Biztonsági adatlapjaikat itt és itt tudja megnyitni.

Marónátron (E-524)

Biztonsági adatlapja itt és itt olvasható.
Az finomított étolaj gyártása és veszélyei
A következőkben megtudhatjuk, hogy az állandóan reklámozott finomított étolajok gyártásfolyamata és ennek következményei nem is olyan aranyosan csillogóak, mint az olaj maga. Vajon miért nem reklámozzák a gyártástechnológia lépéseit a magyar finomított étolaj gyártók? Nyoma sincs honlapjaikon a felhasznált vegyianyagoknak. Pótolni kellene ezen információkat kedves gyártók! Aki már főzött hidegen sajtolt napraforgó olajjal, az érezhette annak kellemes napraforgó illatát, természetességét és nem vagy kevésbé habzik...
Ez az illat (sokaknak szag) a sütés első pillanataiban elillan és az ételen nem érezhető, de manapság már szagtalanított változat is kapható, mely teljesen szagtalanul sül. A Magyarországon működő külföldi finomított étolaj gyártó azt hazudják, hogy a hidegen sajtolt étolaj nem alkalmas a sütésre! Ennek pont az ellenkezője igaz: a hidegen sajtolt olaj tökéletesen alkalmas sütésre, próbálja ki! Mi is a hidegen sajtolt olajokat használjuk egy éve, tökéletes! Sőt: Míg a finomított olajat le kell csurgatni, a maradékot viszont ki kell önteni, a hidegen sajtolt olaj maradéka is finom, akár fel is lehet mártogatni!
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ, Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság,

1095 Budapest, Mester u. 81. válasza a PANNON-INFO.HU megkeresésére:

Az lgazgatóságunkra 2010. szeptember 27 -án - a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal ügyfélszolgálatáról - érkezett elektronikus levelében foglaltakkal kapcsolatban a köjvetkező tájékoztatást adom:
A Floriol és a Vénusz étolajakat gyártó Bunge Növényolajipari Zrt. Marlfui gyárában - 5435 Martfrű, Szolnoki u. 201. - illetékes hatóságként a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatársi Hivatal Elelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi lgazgatóság végzi a hatósági ellenőrzéseket. Az említett üzem a napraforgó étolaj gyártása során hexán extrakciós oldószerl használ fel.

A hexán egy technológiai segédanyag, melynek alkalmazhatóságát  és a megengedett maradék határérrtékét, az "élelmiszerek finomítása során felhasználható extrakciós oldószerekről" szóló Magyar Elelmiszerkönyv (továbbiakban: ME) I-2-2009/32. számú előírása szabályozza.
Az extrakció során - a hexán segitségével - a préselvény (szilárd pogácsa) 2o%o-os olajtartalmát 1 % - osra csökkentik és az igy létrejött extrahált olajat, még a finomftást megelőzően 5 lépcsős desztilláción vezetik végig, mely során a hexán folyamatosan csökken, mig el nem éri a 3O mg/kg határértéket. Igy a finomításra kerülő nyersolaj 2 részből áll:

    l. 80 %-ban a magból közvetlenül kisajtolt olajból
    2. 2o % - ban a 30 mg/kg hexánt tartalmazó extrahált olajból.

Az étolaj finomítás során - először a derítés alkalmával - a jelen lévő hexán (30 mg/kg) jelentős része eltávozik, majd a dezodorálást kővetően megtörténik - a még nyomokban található  oldószer határérték alá csőkkentése is (1 mg/kg). A derítés egy 100 'C-on és 80 mBar nyomáson történő, a dezodoráláls pedig 23O 'C-on és 3 mBar nyomáson történő  technológiai lépés, melynél vegyszeres oldószert nem használnak.
A finomitás technológiai lépéseinél a következő segédanyagok kerülnek felhasználásra: citromsav, Náitrium-hidroxid (továbbiakban: NaOH), derítőföld és szűrési segédanyagok. Ezen segédanyagok maradványai a gyártás befejeztével határétéken alul maradnak vagy teljesen eltávolításra kerülnek, annak függvényében, hogy a vonatkozó előírások milyen határértéket írnak elő.
Az étolajokra vonatkozó MÉ 2-4211. számú irányelv 5. paragrafus 3. pontja határozza meg a finomitott étolajok savszámát, mely nem haladhatja meg a 0,6 KoH/g étolaj hatarértéket. Jelenleg külön a citromsavra vonatkozó határérték nincsen, ezét az étolaj előállító iizem a savszám kategóriájára vonatkozó értéket veszi alapul.
Ugyancsak az MÉ 2-4211. számú irányelv 5. par. 3. pontja határozza meg a szappantartalmat, melyet a NaoH értéke adja - melynek határéttéke legfeljebb 0,001 % (m/m) lehet finomított étolajokban.

A derítőföld és a szűrési sedédanyagok a finomítás végére teljes mértékben eltávolításra kerülnek.Az előállító üzem szigorú gyártásközi és késztermék ellenőrző rendszerrel rendelkezik.

Az üzem laboratóriuma 24 órában dolgozik, ahol a vizsgálatok a nyers- és finomitott étolajokra is kiterjednek, emellett külső - 98 %-ban holland - akkreditált laboratóriumokban is történnek vizsgálatok.
A beadagolt hexánarány  a teljes előállítási folyamatban - ellenőrzött egy zárt, automata rendszeren keresztül. Emellett monitoring jelleggel a késztermékek hexán tartalma is ellenőrzésre kerül.Mind az üzem saját, mind a külső megbízott laboratóriumok mérési eredményei, minden esetben határértéken belüliek voltak a hatósági ellenőrzés által vizsgált időszakban.

Budapest, 2010 október 18.
Finomítást kizárólag a FINOMÍTOTT étolajoknál végeznek!
A következőkben SZAKIRODALOMBÓL (Kiss Béla: Olajnövények, növényolajgyártás - Mezőgazda kiadó 2006. - élelmiszeripari egyetemi tankönyv) vett idézetek segítségével mutatom be a finomított étolajok gyártását.
„Magyarországon az olajmagvak extrakciós feldolgozása az 1940-es években, a háborús kereslet hatására fejlődött ki.” Vagyis a megnövekedett igény miatt több étolajat kellett gyártani egységnyi alapanyagból, amelyhez segítségül hívták - és hívják ma is - a fenti vegyi anyagokat. A kipréselt magban ugyanis még benne marad az olajnak több mint egyötöde! Ennek a kioldásához használják MA IS a fent említett hexánt. „Ez a nagy maradékolaj-tartalom az extrakciót attraktívvá teszi, mivel az extrakció olajkihozatala jóval nagyobb, mint a csigapréseké” Mi is az extrakció? „Nagy olajtartalmú magvakból (pl. napraforgó, repce) sajtolással nyerik ki az olaj nagy részét (a kezdeti 45-50% olajtartalom 18-22%-ra csökken). A szilárd anyag megfelelő előkészítés után kerül az extraktorba. Az oldható komponensek kivonása után az oldószert visszanyerik a kilúgozott vázanyagból.” „Az étolajiparban korábban extrakciós benzint használtak oldószerként. Ez a kőolaj-feldolgozásnál kapott könnyű párlat, amelynek forrási intervalluma 60-100 C. A TERMÉKEKBEN MEGENGEDETT OLDÓSZERMARADÉK AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEKBEN EGYRE CSÖKKENT.” Az utolsó mondathoz van egy felvetésem: Ki találja ki az aktuális értéket és miért?
Nézzük, mit ír még ez az egyetemi tankönyv! „Az extrakciós benzinben lévő nehéz komponensek (hosszú szénláncú szénhidrogének) eltávolítása viszont túl költséges, ezért az extrakcióhoz technikai hexánt használnak. A tiszta (analitikai) hexán lassabban oldja az olajat, mint a kereskedelmi keverék. A n-hexán az I. tűzveszélyességi fokozatba tartozik. Gőzei a levegővel robbanó elegyet képezhetnek. Emellett veszélyes levegőszennyező (ún. illékony szerves anyag, angol nevének rövidítéséből VOC). Másrészről az élelmiszerben, gyógyszerben maradó oldószer egészségkárosító hatású. Az étolajgyártásban a hexán az általánosan alkalmazott oldószer. Kedvezőtlen tulajdonságai (káros az egészségre és környezetre, robbanásveszélyes) miatt intenzíven kutatják a helyettesítési lehetőségeket. Sajnos a technológiai szempontból alkalmas oldószerek (pl. alkoholok) ma még gazdaságilag nem versenyképesek a hexánnal."
Mit ír a Wikipedia az extrakcióról (extrahálásról) és az oldószerként alkalmazott hexánról? „Extrahálás: Szerves oldószerrel a préselvényből kioldják a maradék olajat. A leggyakrabban használt oldószer az általában csak „hexán”-nak nevezett, főként n-hexánból és metilpentánokból álló elegy” „Hexán: A benzin és olyan ragasztóanyagok alkotórészei, melyeket cipők, bőrök, és tetők ragasztásánál használnak. Oldószerként olajok extrakciójában, cipőtisztításban, bútor- és textilgyártásban alkalmazzák.”
További idézetek a fentebb említett élelmiszeripari egyetemi tankönyvből: „A foszfatidok, a fehérje és szénhidráttartalmú anyagok, a növényi nyálkaanyagok, valamint a kolloid(ális) vegyületek az olaj tartósságát erősen csökkentik és elősegítik a hidrolitikus és oxidatív zsírbomlást. Ezek a finomítás szempontjából hátrányosak, mivel a finomítási veszteséget erősen megnövelik.” „A nem hidralizálható foszfolipideket savakkal kell megbontani. Erre a célra sokféle sav javasolható. Kezdetben a sósavtól és a citromsavtól kezdve a salétrom-, kén- és foszfor-, valamint kénessavon át az oxálsavig, amelyet az egyszerűbb szennyvíz miatt használtak, szinte az összes savat kipróbálták. Ma főleg foszfor- vagy citromsavat használnak.” „Minthogy a foszfatidok fiziológiailag értékes anyagok és növelik a termékek tápértékét, így a jelenlétük a növényi olajokban rendkívül kívánatos. Azonban aggregációs instabilitásuk következtében a nyersolajok már rövid ideig való tároláskor elvesztik a bennük való oldódási képességüket és észlelhető üledéket, csapadékot képeznek, ami az olaj áru- és minőségének csökkenéséhez vezet. Azonkívül a foszfatidok rontják az olaj technológiai tulajdonságait, komoly nehézségeket okozva az ezt követő technológiai folyamatokban.”
Ennyit az extrakcióról. Menjünk át a finomítás további lépéseire. Egyes gyártók közzétett információi szerint a finomítási technológia a nyálkátlanítással folytatódik.
Tehát ezeknek a természetes és fiziológiailag értékes anyagoknak az eltávolítása újabb profitot eredményez a gyártóknak, mellesleg az olaj eltarthatóságát növelik. Itt megjegyzem, hogy a legrövidebb minőségmegőrzési idő, melyet hidegen sajtolt olajokon láttam, az fél év volt. Nem gondolnám, hogy ez kevés lenne a fogyasztónak. Természetesen a finomított étolaj sokkal hosszabb ideig megőrzi a minőségét,  valamint teljesen íztelen és szagtalan a  szakirodalmakban leírt vegyi beavatkozások miatt.

A szakirodalom így folytatódik: „Ezután kis mennyiségű, erősen hígított marónátronoldatot adagolunk a korábban adagolt savfelesleg semlegesítése céljából.”
A finomítás következő lépése a derítés. Nézzük, erről mit ír ez az egyetemi tankönyv!
„Az olajokat és zsírokat deríteni, fehéríteni kell, hogy a nemkívánatos színes anyagot eltávolíthassák. Részben azért, mert ezek a színes anyagok az összetételük alapján az olaj ízét negatívan befolyásolnák, másrészt a fogyasztó a színt zavarónak találná, ezért az élvezhetőséget vagy az eladhatóságát korlátozná. Azonkívül a derítésnél leválasztott részecskék és vegyületek jelentős része, mindenekelőtt az oxidációt fokozó tulajdonságokkal rendelkezők, indukálják az olaj romlását. Derítéskor az olajat olyan felületaktív anyaggal hozzák érintkezésbe, amelyek a nemkívánatos összetevőket adszorbeálják. Az adszorbenst és az adszorbeált részecskéket leszűrik és az olaj a kívánt színnel hagyja el a berendezést.” Jó néhány ember fogyaszt hidegen sajtolt olajat és egyáltalán nem zavarja a színe, és az íze sem. Tényleg nem íztelen, mint a finomított olajok, de szerintem a paradicsomlé legyen paradicsom ízű, a napraforgó étolaj meg napraforgó ízű, hiszen ez így természetes. Az eltarthatóságról meg már fent írtam. Szerintem egy átlagembernek bőven elég ha fél évig jó az étolaj… Mivel is végzik a derítést?

„A nem aktivált derítőföldek ma már csak kicsiny szerepet játszanak. Az aktivált derítőföldek is természetes derítőföldek. A különbség csak annyi, hogy ezeket savas kezeléssel aktiválják (erősítik). Az Európában elsődlegesen használt derítőföldek a montmorillonit, az alumínium-hidroszilikát (SiO2 : Al2O3 ca. 4:1)”

A Hidegen sajtolásnál felhasznált segédanyagok:

- Élelmiszeripari darált, duzzasztott perlit: ez egy természetes kőzet daráléka. A szűrésnél segíti a szilárd anyagok és a viaszok kiszűrését az étolajból. Fizikai segédanyag, tehát semmilyen reakcióba nem lép az étolajjal. Ebben a technológiában megengedett a használata, mivel bio étolajat is lehet vele gyártani.

- Vízgőz (csak a sajtolt-szagtalanított változatnál): az illatanyagok mennyiségének csökkentésére használjuk.

Napraforgónál 100 kg-onként 38 liter olajat lehet kinyerni, de kisebb kihozatalú présgépeknél új állapotú kopóalkatrészekkel jó esetben 35 litert lehet (átlagban 33...34 liter).  Az ilyen olajok jó minőségűek, egészségesebbek és ízletesebbek.

A magok nagy része héjuktól megtisztítva tiszta magbélként kerül feldolgozásra, ezáltal a kinyert olaj nagy tisztaságú, mellékíz mentes, a magra jellemző ízű és illatú. A hidegsajtolásos eljárás során a magokból 120 atm nyomással, Co-on csigapréssel nyerik ki az olajat, így a benne lévő vitaminok sértetlenül maradnak. A présekből kifolyó olaj zárt, rozsdamentes tárolótartályba kerül, és zárt, rozsdamentes rendszerben halad tovább. A zárt redszer biztosítja az esetleges külső szennyeződések kiküszöbölését. A megfelen előválagatott magok és a kipréselt olaj kétszeri mechanikus szűrése biztosítja a kiváló minőséget. A kész olajat fénytől és levegőtől elzártan tárolják a szükség szerinti kiszerelésig. A gyártási folyamatban nem használunk fel semmiféle vegyszert, adalék- és színezőanyagot, így az általuk gyártott olajok a magban levő természetes formájukat teljes mértékben megőrzik.

Ne feledjük, hogy a komplett finomítási eljárással 50 litert hoznak ki ugyanennyi napraforgóból a vegyi eljárások segítségével.

A finomítás szinte egyetlen, vegyi anyagokat egyáltalán nem igénylő lépése a szagtalanítás, melyet vízgőzzel végeznek. Ezt a műveletet többen alkalmazzák a "sajtolt, szagtalanított" étolajnál. Ezzel a lépéssel az étolaj már nem hidegen sajtolt, hanem "sajtolt, szagtalanított" lesz. Azért van ilyen terméke is némelyik hidegen sajtolt étolajgyártónak, mert ennek kevesebb illata és íze van, így azok is megtalálhatják a számításukat, akik óvakodnak a karakteresebb illatoktól és ízektől, de szeretnének egészségesen táplálkozni. Természetesen a vízgőz miatt ennek valamivel kevesebb a vitamintartalma. Kevesen tudják viszont, hogy a "szűz" és "extra szűz" étolajok gyártásánál a préseléskor hőhatással segítik a préselést, hogy több olaj jöjjön létre. Lásd a Magyar Élelmiszerkönyv ide vonatkozó részét! Ahol nincs ekkora hőhatás, az egyedül a hidegsajtolásos gyártási eljárás.
Felhasznált irodalom:

Susanna Ehdin: Az öngyógyító ember
Magyar Könyvklub, Budapest, 2003.
113. és 115. oldal, Manipulált élelem c. fejezet

Kiss Béla: Olajnövények, növényolajgyártás - Mezőgazda kiadó 2006. -   élelmiszeripari egyetemi tankönyv
Forrás: Békebeli arany
Hazánkban két gyártót tudok ajánlani, akik egészséges, finom, oldószerektől és adalékoktól mentes hidegen sajtolt vagy sajtolt étolajat állítanak elő:
NE MÉRGEZD TOVÁBB MAGAD ÉS CSALÁDOD!  FOGYASSZ HIDEGEN SAJTOLT VAGY SAJTOLT HAZAI OLAJOKAT!
A rideg valóság:

A fenti képen látható ábra megmutatja, mit vesz Ön a boltban, amikor a megszokott, csillogó repce, napraforgó vagy olíva olaját szerzi be. Egy kémiai labor teljes arzenálját bevetik annak érdekében, hogy sikerüljön 20% extra olajat kinyerni a magból, amit korábban a takarmányba kevertek. Ennek érdekében például a képen jól látható, hogy a hexánnal kezelt őrlemény maradéka tisztítatlanul kerül a takarmányba.Az olajat aztán mindenféle módon “kezelik”, hogy olyan legyen, amit a háziasszony szeme elvár. Savazzák, lúgozzák, színtelenítik, szagtalanítják, és megpróbálnak belőle minden méreganyagot kiszedni, amit előtte pár perccel belekevertek. Sikertelenül.
Kép: részlet Kiss Béla Olajnövények, növényolajgyártás című könyvéből
Az állati takarmányozásra szánt présmaradék 200 ppm maradékhexánt tartalmaz!
A darálék pedig állati takarmányozásra megy ugye kedves étolajgyártók? Később pedig visszakerül az emberek asztalára.
Még el sem kezdtük kapargatni a finomított étolajok gyártásából keletkező veszélyes hulladékok témáját. Mert ugye a finomított étolajgyártók olyan okosak és tökéletesek ezzel az oldószeres extrakciós eljárással, hogy a technológia következményeként nyilván még a képződött hulladékokat (veszélyes hulladékok?) is el kell távolítaniuk. Mi lesz a derítőfölddel például kedves olajfinomítók? Megy a Fűzfői Hulladékégető Kft-hez? Mi lesz a nátrium hidroxiddal vagy szép nevén marólúggal?

Értik önök, hogy mindezt a vegyianyagot megtermeltetni és azután felhasználni és hulladék-kezelni sem kellene, ha csak hidegen sajtolást alkalmaznának? Hát ez a probléma az önök buta kapzsiságával. Lehet, hogy a + 20 % olaj kinyerése érdekében több pénzt fektetnek be, mintha csak hidegen sajtolást végeznének! Ezt kérem gondolják át!
UTÓIRATNAK: